Karácsonyi pillanatkép

Kint már sötét van, halkan szálingózik a hó.

A lakás kellemesen meleg, a sütőből fahéjas-fűszeres illat árad. Sülnek a karácsonyi sütik. A kedvenc, hópelyhes pizsamám van rajtam, egy bögre teával a kezemben a kanapén ücsörgök. Karácsonyi filmet nézek. A TV-re akasztott díszen megcsillannak az adventi koszorú gyertyáinak lángjai. Megcímezett borítékok sorakoznak előttem, a kész képeslapokon már szárad a tinta.

Vaaagy mégsem?

Tényleg sötét van már, annak ellenére, hogy még csak 4 óra van, de hó helyett csak az eső esik. Sütisütés helyett pedig ezer felé szaladgálok. Megvan minden ajándék? Mit csomagoljak az indiai útra? Kell még mosni valamit? Az advent koszorún már szinte teljesen leégett az első gyertya, a lángja pedig a tanuláshoz szétterített jegyzeteimet fenyegeti. Miközben próbálom megmenteni a papírokat, elcsúszok a földre dobott gyöngysoron. A karácsonyi céges buli miatt vettem elő, jelenleg csak ez van meg a 20’as évek jelmezemből. A lila végülis ünnepi szín, nem? Biztosan remekül mutat majd a térdemen is…

Ebben a pillanatban megszólal a kapucsengő. A barátnőm az, akivel ünnepi korcsolyázást beszéltünk meg mára, de csak órákkal későbbre. Ja, hogy már órákkal később van? Gyorsan eloltom a gyertyát, és már veszem is a kabátom.

A takarítás várhat estig, és a karácsonyi képeslapok megírása remek szünet less majd két fejezet megtanulása között! Holnap ugyan korán kell majd kelnem, hogy a kötelező olvasmány utolsó fejezetét is elolvasam a vizsga előtt, de erre a kompromisszumra hajlandó vagyok! Eljött deje egy kis igazi klasszikus ünnepi szórakozásnak.