Villásreggeli és Franciacsók

A villásreggeli gondolata már régóta foglalkoztat. Szerintem a legfinomabb ételek ugyanis reggelire készülnek, azt hiszem, reggelit bármikor képes lennék enni. Bármikor, kivéve kora reggel. Ilyenkor mindig étvágytalan vagyok, kell egy pár óra, amíg jólesik az evés. Régebben magamba erőltettem pár falatot a reggeli rohanás közben, most pedig, hogy ketózisban vagyok, sokszor nem is eszem csak ebédet.

A villásreggeli tehát a tökéletes étkezés számomra.

Vasárnapra igazi romantikus pihenőnapot terveztünk magunknak, nem utolsó sorban a szombati futás kipihenésére. Régóta vágytam már egy finom angolreggelire, azonban Budapesten még nem sikerült megfelelő kolbászt találnom hozzá, ezért olyan helyet néztem ki a reggelihez, ahol ilyet is lehet kapni. Sajnos arra már nem figyeltem, hogy vasárnap is nyitva legyen, de így még kalandosabb lett a napunk. A zárt ajtó nem tántorított el, hiszen a Deák tét és Királyutca környékén rengeteg hangulatos hely található. Kis séta után végül a Spíler nevű helyre ültünk be.

A hely nagyon hangulatos, a felszolgálók kedvesek és ráadásul tini korom pop dalai mentek a rádióban. Mivel még korán volt nem volt túl sok vendég, nyugodtan lehetett eszegetni, beszélgetni. Az angolreggeli pedig mennyei volt! Mindenkinek ajánlom! (http://spilerbp.hu/index_hu_or.php)

Teli pocakkal, átmelegedve a teától és kávétól elégedetten indultunk tovább a Néprajzi múzeumba. Gyalog mentünk, mivel közel volt, ráadásul Budapest egyik legszebb részén vezetett keresztül az utunk.

Maga a WordPress kiállítás nem sok meglepetést tartogatott. http://www.worldpressphotohu.info/ Pont olyan mint amire számít az ember: nyomasztó, sokszor szörnyű, de mégis fontos eseményekre hívja fel a figyelmet. Utána érezhetjük, hogy minden gondunk, bánatunk ellenére azért mégiscsak a világ egyik legjobb részén, kiemelkedően jó körülmények között élünk. Azért vannak közötte aranyos képek is, és rengeteg olyan, ami az emberek fantasztikus képességét mutatja be, hogy megtalálják a boldogságot nehéz körülmények között. Sajnos az emberi kegyetlenség is sok képen felfedezhető. Engem megviseltek a képek. Ennek ellenére mindenkinek ajánlom, érdemes megnézni.

Az igazi meglepetés egy másik kiállítás volt, ami szintén látogatható a jeggyel. Korábban még nem hallottam Peter Turnley-ről, de egyből beleszerettem a Francia csók című kiállítás több darabjába is! Bármelyik fotóját szívesen kitenném a nappalinkba!